2011 szeptemberében nyitotta meg az iskola kapuit a Debrecenben táncolni vágyó fiatalok előtt. A 2005-ben alakult szervezet korábban egyfajta céh jelleget töltött be. Tagjai színészek, táncosok, zenészek voltak, akik elsősorban debreceniek lévén a debreceni Csokonai Színházban, a Nemzeti -, a Katona József színházban, a Gyulai várszínházban, a Margit-szigeti nyári előadásokon léptek fel.

Az előadások mellett felmerült az utánpótlás és egy gyakorló színház gondolata, egy kulturális oktatási intézmény létesítése. Az elképzelést Buka Helga táncpedagógus, az alapítvány kuratórium elnöke és egyben a képzés vezetője kezdte el:

„Egy régi álmom egy társulatot létrehozni és egy kis színházat alakítani. A felnövekvő generációból nő majd ki reményeim szerint egy együttes, amely majd külföldön is megállja helyét. Ebben inspiráló szerepet tölt be a Holland Táncszínház, mely alkotásra ösztönöz és lelkesít, hogy érdemes harcolni a táncművészetért és elnyerni a publikum bizalmát. Ezért választottam a keleti régiót. És tudom,segítségemre lesznek nagyon sokan.”

Jelenleg négy csoportban folynak a foglalkozások korosztály szerint a legkisebbektől egész a felnőttekig. A legfiatalabbak a három-, négyéves óvodások; majd a nagycsoportos – kisiskolás osztály; ezt követően az általános iskolások, végezetül a „nagyok”, vagyis a középiskolások és felnőttek. Az öltözőben általában kötetlen a hangulat, a gyerekek óra előtt és után itt szoktak csevegni az iskoláról, a mindennapokról, a szülők pedig innen leskelődhetnek, követhetik az óra eseményeit.

{…}„Úgy gondolom, hogy szigorú vagyok {…} Nagyon sokat követelek, próbálok következetes és igazságos lenni. Szeretem, ha jó hangulatban telnek az órák, amellett, hogy a tananyag elvárásainak meg kell felelnünk.”{…}

Az óra közben viszont nagy a fegyelem és a rend, de nem marad el a jó kedv. Sokszor nevetnek egy rosszul kivitelezett mozdulat groteszkségén, abszurditásán. Természetesen az elvárásoknak nem könnyű megfelelni. A diákok félévkor és évvégén adnak számot tudásukról. Amiről mi azt gondolhatnánk, hogy ezek a fiatalok hatalmas megmérettetésként fogják fel, azt ők éljenezve, tapsolva várják, hogy megmutassák mit tanultak az elmúlt fél-, egy évben.

Az iskola szellemisége és filozófiája sokkal messzebbre mutat, mint a helyes testtartás vagy az egyszerű táncoktatás. Egy balett órán nem csak

mozgásművészetet tanulnak, hanem viselkedés kultúrát, életfilozófiát, koordinációt. Elsajátítják, hogyan kell koncentrálni, összpontosítani. Megtanulják, hogy kell önmagukért kiállni, hogyan merjenek új kihívások elébe menni. Mindezen összetevőknek az alapvető célja a mindennapi életre nevelés.

{…}„Fontos, hogy aki ide jár, az szereti, amit csinál. Nem azért jön minden második nap, mert valaki azt mondta, hanem, mert ő akarja és boldogságot talál benne. Szeretném tudni átadni, hogy milyen érzés a kulisszák mögött egy fellépés előtt, amikor erősebben ver a szíved, adrenalin járja át a tested, majd megszólal a zene, és hirtelen megszűnik a világ. Nincs tér, se idő. Amikor szíved, tested és lelked egy azon időpontban táncoltatod és adod védtelenül a közönség kezébe. Akkor él a tánc a színpadon, amikor belülről jön a motiváció, mert anélkül csak üres technika marad.”{…}

Az  éves felkészülésben kevés idő jut az átfogó képesség fejlesztésre. Az iskola nyáron tábort szervez, ahol egyedi és csoportos foglalkozások keretében is lehetőség nyílik az adottságok további csiszolgatására, tökéletesítésére.

Ezt követően a jövőbeli tervek tárháza vár az iskolára és reméljük, mindezt sikerrel fogja kivitelezni. Elsősorban Debrecenben, illetve az észak-kelet magyarországi kulturális életben szeretnének egy meghatározó művelődési intézményként kibontakoztatni. Lehetőség szerint bővülne több tagozattal és ehhez kapcsolódóan a megfelelő tanári karral.

{…}„Az előadásokhoz a későbbiekben szeretnénk táncosokkal, koreográfusokkal összedolgozni, meghívott művészekkel, előadókkal együttműködni, hogy számos előadással gazdagítsák Debrecen és a térség színházi életét.”{…}