Teher alatt nő a pálma

Az Élet az ITSH-n kívül sorozat következő alanya Buka Helga, aki a debreceni 7x24-es csoportban holland nyelven támogat. Három éves kora óta balettozik, általánosban fizika szakkörre is járt, tanulmányait a Táncművészeti Főiskolán és a Debreceni Egyetem bölcsészkarán párhuzamosan végezte, 2011 óta pedig minden áldott nap a Tudásparkból saját tánciskolájába vezet az útja, ahol három különböző korosztálynak tart órákat.

„Majdnem minden kislánynak az az álma, hogy balett táncosnő legyen, ők is olyan szép tütükben szeretnének táncolni és ők amúgy is olyan szépek. Hát nálam nem így kezdődött. Anyukám tudatosan keresett egy olyan hobbyt, ahol kiugrálhatom magam, és ami a testfejlesztés szempontjából is a hasznomra válhat, mint ahogy a bátyámnak a talajtorna. Engem balettozni vitt el, és ott is ragadtam. Eleinte tetszett, mondjuk az első nyújtások, spárgák fájdalma annyira nem, pláne hogy gyerekként a pici fájdalom is nagynak tűnik, de ez hozzátartozik az egészhez.” Helga 16 éven keresztül (ebből 10 évig párhuzamosan) több helyen is táncolt, a Vasutas Balett Iskolától kezdve a Simonffy Emil zeneiskola tánccsoportján és a Csokonai színház gyermektársulatán át a Debreceni Musical Stúdióig szinte mindenhol, ahol lehetett.

A színház világa azonnal magával ragadta, állítása szerint ez valami olyan, amiről nem lehet leszokni. „Minden szülő rémálma, hogy miből fog a gyereke megélni, ha művész lesz”, ezért édesanyja kérésére, hogy több lábon állhasson, egy másik „szakmát” is választott magának. 2005-ben kezdte történelem tanulmányait a Debreceni Egyetemen, ami mellé egy nyelv szakot is felvehetett, és mivel németül/angolul már akkor is beszélt, a hollandra esett a választása. Következő évben a Táncművészeti Főiskolára is felvételt nyert, és hogy még bonyolultabbá váljon a képlet, megpályázott egy ösztöndíjat Belgiumban is, így 2007-től két szemeszteren át hetente ingázott Debrecen, Budapest és Antwerpen között.

„Ez a multitasking a munkámban is visszaköszön. A főnökeim és a munkatársaim nagyon jól tudják, hogy ha a feladataim nem tudnak maximálisan lekötni, keresek magamnak más teendőt. Olyankor besegítek máshol, legutóbb pl. az Everything Everywhere-nél tettem. Az unalom a legnagyobb ellenségem, de szerencsére még csak hallomásból sem ismerem.” A Fiat support tranzíciója idején Helga egyike volt azoknak, akik felvették a kapcsolatot a különböző telephelyekkel, összeírták a folyamatokat, majd a tranzíció után is megmaradtak olyan coordinatorként, akik a komplikáltabb ügyek megoldásával foglalkoznak. „A Fiat mindig is összetett volt. Mérnökök az ügyfeleink, akik sokszor olyan 3Ds ábrák tervezésében akadnak el valamilyen technikai probléma miatt, hogy az újonnan érkező kollégák sokszor fejvesztve menekülnek a csoportból, amikor meglátják ezeket. Türelem, józan ész és logika kell nálunk mindenhez.” Minden hívást azonnal meg kell oldaniuk, így egyszerre látnak el 1st és 2nd line feladatköröket, és bár hivatalosan nem kellene, gyakran segédkeznek 3rd line feladatokban is. Ha pedig még így sem sikerül, a néha napokig is eredménytelen köremailezgetések helyett Helga lép a tettek mezejére, hogy a többi támogató csoport is kivegye a részét a helyreállítási folyamatokból (pl. IBM, aki a servereket szolgáltatja). Sosem ijedt meg a váratlan meglepetésektől, és az sem az ő kenyere, hogy másoknak passzolja át a megoldhatatlannak tűnő feladatokat, szeret saját maga rájönni a megoldásra. „Olyan ez, mint a befőttes üveg kinyitása. Mindenkinek megvan rá a saját módszere, és addig erőlködik, amíg valahogy csak sikerül kinyitnia. Szerencsére a csoportunkban is ez a szemlélet uralkodik, pánik helyett mindenki valahogy feltalálja magát, és sokszor saját magunk válaszoljuk meg a többieknek feltett kérdéseinket.”

Ennek a folyamatos pörgésnek persze árnyoldalai is vannak. „Az egy dolog, hogy túl magasra teszem a lécet magamnak, a baj inkább az, hogy másoknak is. Hasonló teljesítményt várok el másoktól is, és emiatt nagyon undok tudok lenni, de igyekszem ezen változtatni.” A kimerültséget általában a szervezete jelzi úgy, hogy évente legalább egyszer egy hétig ki sem bír kelni az ágyból. Alapesetben még az is lelkiismeret-furdalást kelt Helgában, ha pl. szombaton ne adj’Isten délben ébred fel. Így az sem meglepő, hogy amikor szabadságra megy, az az egy-egy hét is aktív pihenéssel telik: nem az a strandra kifekvős típus, a Pilis vagy a Bükk erdőit járja. Ha éppen táncórát sem tart, a házban és a kertben sincs tennivaló, jelmezeket készít, sütőgyurmázik vagy dekupázsozik. „A párommal még ebben is egyezünk. Amíg én ezekkel szórakozom, ő legózik, óriási kupit tudunk csinálni semmi perc alatt. Mindketten imádjuk ezt a teremtő káoszt.”

„Mindenki a szüleit másolja, úgyhogy én sem lógok ki a családból, nálunk valahogy mindenki nagyon sok dologgal foglalkozik. Ráadásul én egy olyan református suliba jártam, ahol a Zsolnai módszer szerint tanítottak, a sokszínűségre fektetve a legnagyobb hangsúlyt. Reggel fél8-tól délután 5-ig a rendes tanórákon kívül rengeteg készségfejlesztő tárgyunk volt, házi feladatot viszont sosem kaptunk, és szinte burokban éltünk. Én pl. verekedni is a következő sulimban tanultam meg, addig még a copfomat sem húzta meg senki.” Az ő táncórái sem szimplán táncórák, nem csak testfejlesztésről szólnak. „Sajnos az a tapasztalatom, hogy a szülők idő- vagy energiahiányának köszönhetően mostanában kevés gyerek kap „igazi” tudást, és az értékrendjük is máshogy épül fel, ha egyáltalán van olyanjuk. Gondolok itt pl. az önbizalomra, vagy arra, hogy bármit is csinálnak, büszkék legyenek magukra. Sok szülőnek sajnos nem jut elég ideje komolyabban foglalkozni azzal, ha pl. beszédhibás a gyereke, ritmuszavarral vagy koncentráció hiánnyal küszködik, úgyhogy ezekben is próbálok segíteni, amíg nálam vannak. Így nem is csoda, hogy sosem tudom pontosan befejezni az órákat, mert sok mindent szeretnék nekik átadni abban a 60 percben.” Márpedig Helga éppen azt az álmot dédelgeti, hogy a leendő saját színháza számára neveljen fel egy olyan generációt, amelyikkel újra életet lehetne lehelni a debreceni régió tánckultúrájába. Ehhez persze hosszú út vezet, de nem lehetetlen a célba érés, pláne nem annak, aki mindenhol nyitott szemmel jár. Helga Belgiumban és Hollandiában is feltérképezte az ottani viszonylatokat, és hasznos tapasztalatokkal tért haza, amelyekkel magabiztosabban pályázhat növendékeivel a Fiatalok Lendületben Program nemzetközi csereképzéseire is.

„Sokaktól megkaptam már, hogy ritka hülyék egyike vagyok, amiért nem maradtam Hollandiában. Csak pár hónapig éltem ott, de ott döbbentem rá, pláne a belgiumi időszak után, hogy itthon van a helyem, ideköt a családom, nem vagyok gyökértelen, elég volt az útkeresésből. Igazából külföldön és egyedül kellett ahhoz élnem, hogy megtaláljam itthon a hazámat. Annyira erős volt bennem az elhatározás, hogy még egy ottani balett oktatói ajánlat sem tudott eltántorítani attól, hogy hazajöjjek. Akkor kerültem a céghez és vágtam bele a tánciskolámba is, és azóta szentül hiszem, hogy sosem késő elkezdeni semmit sem.” Helga szerint a sok apró sikerélmény a kulcsa mindennek, és az, ha mindenki megtalálja azt a valamit, amiben elfeledkezve magáról és az őt körülvevő világról teljesen kiteljesedhet. „Van, akinek az olvasás, a zenélés, a fényképezés, film, vagy valamilyen sport, nekem valahogy a tánc nyújtja ezt a „flow” élményt. Nincs benne sem idő, sem tér, és nem gondolok olyankor semmire. Valójában tánc közben pihenek.”